Motiváció

Bejegyzések

Második bejegyzés:  Deme Mónika Kopog a  szívünk ajtóján - 1. rész

Sokáig tartott míg észrevettem a helyzetem előnyeit. Ami egészen 2012. szeptember utolsó szombatig. Azon napon egy olyan személyt ismertem meg, Akit az ember szabad szemmel nem láthat, de még is érezhet. Mégis hogyan?  Nagyon nehéz szavakba leírni azt, hogy akkor mit is éreztem, mert nem volt kézzel fogható. Olyasmi lehetett ez érzés bennem, mint egy kisgyermeknek rég nem látott Édesapja hazatérése az első világháború után bekopog az ajtón és fia odaszalad és kinyitja az ajtót, hogy meglássa ki is kopog. Számomra is olyan volt ez, hogy eddig éltem magányosan elveszve és semmi sem érdekelve, hogy volt/van/ lesz életem.

Látok naponta– külsőleg – egészséges embereket sétálni az utcán, kit mosolyogva, megelégedetten, kit önmagában fordulva, vagy szomorúan. Van, akit olyannak látok, hogy – „majd ki csattan az egészségtől”. A másikról már a tekintete, a bőre színe, vagy járása elárulja, hogy valamilyen betegséggel küzd Nem beszélve azokról, akik még segédeszközökre is vannak kényszerülve, esetleg, botra, két mankóra, vagy netalán kerekesszékben ülve élik le életüket. – ahogy én is.

   Ezekre a személyekre a – külsőleg – egészséges emberek nagyon sokszor sajnálkozva néznek, sőt vannak, akik ezt ki is nyilvánítják felénk sajnos különböző megjegyzéseikkel, kérdéseikkel, - nem gondolva arra, hogy ezzel esetleg lelki fájdalmat okoznak nekünk.   Ezáltal sok ilyen állapotú személynél olyan hatást váltanak ki, hogy arra az elhatározásra jut: többé ki sem megyek az utcára, inkább bezárkózom, s embereket sem akarok látni.  Sőt, még látogatót sem akar fogadni.  Ez rám igaz volt, Isten nélküli életemben.

Itt jön az, hogy ezen a 2012 szeptemberi szombati délutáni napon eljött hozzám a világ megmentője és kopogni kezdett az szívem ajtóján és nekem kellett eldönteni, hogy kinyitom az szívem ajtóját – ha zárva tartottam volna akkor nem láthattam volna meg azt, hogy ki is kopog a szívem ajtóján. Ahogy a kisfiú sem láthatta volna meg azt, ha nem szalad oda ajtóhoz és nyitja ki az ajtó, hogy Édesapja tért haza hozzájuk a háború után.

Nálam és nálad is így van ez, ha bekeményíted /bekeményítem a szívem/ szíved és zárva hagyom/hagyod, – akkor bizony nem láthatom/ láthatod, hogy ki is látogatott meg engem/ téged. – hát Mennyei Apukánk

Ki nem a tekintetünk, a bőrünk színe, vagy járásunk árulja el neki, hogy valamilyen betegséggel küzdünk. Nem beszélve arról sem, még segédeszközökre is vagyunk kényszerülve, esetleg, botra, két mankóra, vagy netalán kerekesszékben ülve éljük le életüket.

Ő nem néz ránk sajnálkozva, sőt nem is tesz bántó nyilvánításokat felénk különböző megjegyzéseikkel, kérdéseikkel, - nem is okoz nekünk lelki fájdalmat – hanem segítségünkre siet és sem marad el mondja is az Ő igeéje is.

 Első bejegyezés: Deme Mónika- Élet  más szemmel - Az élet

Nekem az élet szó mit jelent?  Tudod sokat gondolkoztam ezen, hogy hogyan is fogalmazhatnám meg ezt olyan egyszerű szavakkal.  Mindig, amikor próbálkoztam vele ezt leírni sosem sikerült. Most itt az idő, hogy megtegyem!

Szóval, amikor még semmi sem létezett még a föld sem, már Isten akkor tudta, hogy létezni fogok és születésem helyet és talán meg az idejét is tudta talán még azt is, hogy milyen körülmények között fogok a világra jönni.

Mikor kérdezik, tőlem mi az életed értelme akkor mindig az jut eszembe, ami meg van írva a szentírásban más szóval Bibliában, ami egy törvénykönyv.

              PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 1:21, ami így szól: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” Miért is érzem ezt így? Nem tudom te, hogy éreznéd magad, ha felnőtként a kezedbe kerülne az a születésedről szóló zárójelentésed, amiben hasonló mondatok állnak, hogy koraszülöttként jöttél a világra! Kórházi intézeten kívül semmiféle orvosi segítség nem volt akkor a közelben, amikor anyukámnak megindult a szülés.

          Én azt kérdem most minden kedves és kedvetlen embertől, nem csodálatos az, hogy mégis volt mellettem egy személy, akit ugyan szabad szemmel nem látunk az nem más, mint Isten! 

          Nem kell túl messzire menni a Bibliában, már a szentírás első lapjairól írnak hogyan lett a világ teremtése, az állatok teremtése,

Az ember teremtése.

          Nem, hogy ő teremtett mindent és hogy ő adott élet nekünk is. Nézd, mit mond az ige

JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE 1:5-ben

„Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.”

              Itt van a válasz! Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, hát ez nem csodálatos dolog? Szerintem nagyon is az!